Hajdúszoboszló az Alföld északkeleti részén található, Budapesttől 200 kilométerre keleti irányban, Debrecentől 20 kilométernyire délnyugaton. Határában három tájegység érintkezik egymással: észak-északkeletről a Hajdúhát, észak-északnyugatról a Hortobágy és délről a Nagy-Sárrét, illetve a Berettyó vidéke.

Ez az a táj, "ahol az ég a földdel összeér", nem egyhangú síkság a vadregényes hegyekhez szokott utazónak sem, hisz itt-ott élénkítik a Tisza elhagyott medrei a nádasokkal, vadmadarak ezreivel, erdős ligetekkel. A határ a híres puszta, a "dicső rónaság". Hortobágy felé kissé lejt, a tengerszint feletti magassága alig 100-110 méter.
Még "folyója" is van Szoboszlónak, a rajta átkanyargó Kösely, ami Hőgyes Endre (1847-1906), az innen származó híres orvostudós szerint olyan jellegzetessége a településnek, mint fővárosunknak a Duna. A Keleti-főcsatorna észak-déli irányban 12-14 km-es szakaszon hömpölyög a város határán. Ez nemcsak az öntözést szolgálja, hanem remek pihenőhelye a természetes környezetben úszni, csónakázni, horgászni, kertészkedni vágyó környékbeli lakóknak és vendégeiknek.

Kincse a vidéknek a jó mezőgazdasági területeken, a gázmezőkön és a gyógyvízen kívül a bőséges napfény. Éves átlagban a napfényes órák száma eléri, olykor meg is haladja a kétezer órát. Hajdúszoboszló tehát Magyarország egyik legnaposabb tájegysége! Az uralkodó szélirány északnyugati. A fürdő és parkosított környékének mikroklímája pedig gyorsítja a gyógyulást levegőjének jódos, sós páratartalmával.

Az ideutazónak mindig nagy esélye van arra, hogy jó időt fogjon ki. Hiszen 30-40 csupán a téli napok száma 0 °C átlaghőmérséklettel, és 80-85 a nyári napok száma, amikor a hőmérséklet átlaga 25 °C.