A történelem során a Balaton vidékén megforduló népek szinte valamennyien nyomot hagytak Hévízen és közvetlen környékén. Renkívül jelentős eredményeket hoztak a 2001. esztendőben lefolytatott régészeti feltárások Hévíz egregyi városrészében. A tárgyi emlékek arról tanúskodnak, hogy több, mint hét évezreden át, a középső újkőkortól kezdődően ( Kr.e.VI. évezred vége) a honfoglalást megelőző karoling korig (Kr.u.IX.század) folyamatosan lakták ezt a területet. A legjelentősebb lelet az a kora császárkorból származó, közel ezer négyzetméter alapterületű római korridoros villa, amely központi fűtéssel is rendelkezett. Hévíz város vezetése az épület maradványainak muzeális bemutatását tervezi, az előkerült tárgyak egy részével együtt. A késő császárkorból való az egregyi „római sír”, továbbá a hévízi tó közelében, a Margit - villa mellett megtalált, Jupiternek szentelt oltárkő. Az említett leletek alapján feltételezhető, hogy a rómaiak már ismerték a gyógyító hévízet, s a római villák tulajdonosait ez a tényező vonzotta ide. E mellett ipari célokra - kender, len, bőrmunkákra - használták a tó vizét.

A honfoglalást követően a kora középkor évszázadaiban több Páh nevű falu alakult ki a környéken, például Bőr - páh ( ma Alsópáhok), vagy Szentandrás - páh ( később Hévízszentandrás) , melyek az egykori lakosság foglalkozására utalnak.

Hévíznek a neve elsőként egy 1328. március 28 - án kelt oklevélben fordul elő, amelyben a veszprémi káptalan beiktatja Magyar Pál gimesi várnagyot Szentandrás - páh nevű birtokába. A birtok határainak leírásánál említették meg a közönségesen hévíznek mondott helyet is („ad locum vulgariter heuvyz dictum”). Az oklevélben Hosszúsár néven feljegyezték azt a hatalmas mocsarat, amelyet a tóból szabadon kiömlő meleg víz táplált. A hévíz név a nyelvészek szerint ''folyó, meleg forrást'' jelent, s ilyen értelemben használták ezt a kifejezést a középkorban is. A középkor évszázadai során nem maradt fenn annak nyoma, hogy a hévízi tó vizét gyógyításra használták volna. Ennek a lehetőégét azonban nem lehet kizárni, hiszen a „hévízeknek” igen nagy keletük volt a török korban, különösen a köszvénytől sokat szenvedő végvári katonák körében. A mocsár nád és sástengerében rejtőzködő hévízet bizonyára a környék népe használta alkalmi fürdőzésre. A XVII. századból származó források a hévízi völgy vízrendezési munkálatairól számoltak be, malmok felállításával kapcsolatban, ami az elfolyó víz hasznosítását mutatja.

A XVIII. század folyamán a hévízi tó kiemelkedett az ismeretlenségből, s a század végén megszületett Hévízfürdő.1731 - ben Bél Mátyás, a korabeli Magyarország egyik legismertebb polihisztora járt a környéken, s leírásában aránylag részletesen beszámolt élményeiről. A hévízi forrástó vizének első tudományos elemzését és ismertetését Szláby Ferenc, Zala megye tiszti főorvosa és fizikusa végezte el 1769 - ben.

A század vége felé a hévízi tavat már egyes térképeken is feltüntették. A II. József - féle 1783. évi, első katonai felmérés térképén a ''meleg, kénes tó'' megjelöléssel illették a hévízi tavat, a belőle kivezető malomér pedig ''Hévíz - patak'' néven szerepelt. Később a levezető vízfolyásnak ''melegér'' elnevezése terjedt el, míg a Hévíz kifejezést csak magára a tóra kezdték alkalmazni. Hévíz neve 178O - ban jelent meg először nyomtatásban, Windisch Károly Gottlieb német nyelvű munkájában („A magyar királyság geográfiája”). Ugyancsak említette Hévízet Korabinszky János Mátyás 1786 - ban kiadott magyar földrajztörténeti lexikona is. A Hévíz - völgy értékét a XVIII. században elsősorban a malmok és a néhol kitűnő szénatermés jelentették. A század utolsó évtizedében került előtérbe a gyógyító víz hasznosítása, melynek újra felfedezése és a fürdőhely kiépítése gróf Festetics György érdeme.

A jelentősebb fejlődés lehetőségét az 1857-58. évi tagosítás, majd egy évtizeddel később a veszprémi püspökség és Festetics Tasziló gróf között létrejött csereszerződés biztosította. Ez utóbbinak köszönhetően az uradalom építésre alkalmas területhez jutott, ahol kiépítette az ún. "Új-telepet". 1871-ig a tó közelében hét ház épült meg. Az 1870-71-ben épült ún. "Hetes ház" ma is áll.
Az építkezéseknek köszönhetően a fürdőtelep egyre inkább országos jelentőségű, látogatott hely lett.
A századfordulón a Festetics család hosszabb-rövidebb ideig bérbe adta a fürdőt.
1898-ban Lovassy Sándor keszthelyi gazdasági akadémiai tanárnak köszönhetően indiai tavirózsák kerültek a tóba. A virágok ma is látványosságai Hévíznek.
A hévízi tó fejlődésének jelentős lendületet adott, hogy 1905-ben 35 évre Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros vette bérbe a Festetics uradalomtól.

A két világháború között Hévíz jelentősége egyre nőtt: mivel a trianoni békekötés után elcsatolták a fürdőhelyeket is. Hévíz Magyarország legjelentősebb fürdőjévé vált. A tó körül folytatódtak az építkezések, s 1926-ban kiépült a strandfürdő, egy évre rá pedig az emeletes strandépület a tó északi partján. A fürdőház épülete 1931-32-ben vasszerkezetre szerelt üvegtetőt kapott, így teljesen fedetté, zárttá vált. Az 1920-as évek közepén kezdődött a nagy üdülők építése. Az 1905. évi átvételkor 110 volt a tavon a kabinok száma, ami 1930-ig 680-ra emelkedett 150 férőhelyes vetkőzőkkel együtt. 1905-ben a fürdőtelepen a szobák száma 74 volt, míg 1939-ben 250.

A háborús időszak majd az azt követő bizonytalan politikai helyzet és a tulajdonos Festetics család távozása nem tette lehetővé a további fejlesztéseket. A háborús években a külföldi vendégek szinte kizárólag Németországból érkeztek. 1944-45-ben sok sebesült katonát gyógyítottak a fürdőtelepen. 1948-ban Hévízfürdőt államosították, a következő évben a vendéglátóhelyek is állami tulajdonba kerültek. 1952. január 1-jén az Egészségügyi Minisztérium létrehozta a Hévízi Állami Gyógyfürdőkórházat. Hévíz lett az ország legnagyobb mozgásszervi reumás megbetegedéseket gyógyító fürdőhelye. A Gyógyfürdőkórházat az 1960-as években bővítették, korszerűsítették. 1965-ben új utak, parkok létesültek. Ebben az évben épült meg a ma is használt autóbusz-pályaudvar.

1970. január 1-jén Hévíz nagyközségi rangot kapott. Az idelátogató vendégek és betegek főleg belföldről és a kelet-európai országokból érkeztek. Az 1970-es évek végén 80 százalék volt a hazaiak aránya. Az 1970-es években sorra újították fel az itt található szakszervezeti üdülőket. Az 1980-as évek közepétől látványosan megemelkedett a nyugatról érkező vendégek száma. Egyre fontosabbá volt a magánszobakiadás is.
Az 1970-es évek közepétől elkezdődött a tófürdő újjáépítése - a korszerűsítés, télisítés közel egy évtizedig tartott. 1986 márciusában a hévízi fedett tófürdő központi faépülete kigyulladt és nagy része leégett. Több mint két évre volt szükség a teljes felújításra. Az 1980-as évek mások felének hévízi problémái 20 százalékkal visszavetették a vendégforgalmat. Az 1989-90-es rendszerváltozás természetesen gyökeres változást eredményezett Hévízen is. A fizetőképes kereslet hiánya miatt visszaesett a hazai és a kelet-európai vendégek száma. Ezzel párhuzamosan jelentősen megemelkedett a nyugatról, elsősorban a német nyelvterületről érkezők száma és aránya. A szakszervezeti üdülők jelentős részéből a magánosítás után modern, jól felszerelt szálloda létesült. Az 1990-es évek minden eddiginél nagyobb fejlődét hozott a településnek. Bel- és külföldi beruházásokban sorra épültek a szállodák, a vendéglátóhelyek.

Héviz 1992. május elsején kapta meg a városi címet. A következő évben alapította első középiskoláját, a Bibó István Gimnáziumot. A kilencvenes évek közepére egyre több szolgáltatással, rendezvénnyel központjává vált környezetének. Az évtized második felében több templom épült Hévízen. 1999 szeptemberében felavatták az új sportcentrumot és a modern, tágas városházát.
A XXI. század elején Hévíz Magyarország és Európa egyik legkedveltebb és az év minden szakában látogatott dinamikusan fejlődő fürdővárosa.

A gyógyító Hévíz

A tó vizének összetételét már a XVIII. sz. végén vizsgálták a kor tudós emberei. A víz pontos analízisére azonban csak századunk második felében került sor.

A gyógyforrások meleg vize az ember legősibb gyógyszere. A természet által adott gyógymódokra az ember már évszázadokkal ezelőtt felfigyelt és alkalmazta is azokat. Hazánkban már a középkorban tudatosan használták gyógyforrásaink vizeit, amit igazol az a szellemes középkori egészségügyi szabályzat is amely szerint: A fürdő, a bor árt a test egészségének, de a fürdő, a bor visszaadja a test egészségét. A XVIII. sz. egyik legjelentősebb hidrológiaiés balneológiai munkájában írtak gondolatai is megszívlelendőek: Jó a napi munkában megfáradtaknak, mert felfrissíti őket, de jó a semmittevőknek is mert azokat munkára serkenti... A gyógyvizek az ember bajaira, szenvedéseire jót ígérnek, de emellett veszélyük is van, ha előírástól és szabálytól eltérően használják. Napjainkban világjelenség, hogy orvos és beteg újra a természetes gyógymódok felé fordul.

A hévízi gyógykúra lényege, hogy a felhalmozott tudományos tapasztalatoknak, a sok évtizedes, sőt évszázados orvosi gyakorlatnak megfelelően "adagolják" a betegeknek a gyógyító fürdőzést. A hévízi kúra hatása komplex, amelyben pontosan meghatározott szerep jut a víz hőfokának, kémiai összetételének, az iszapnak, a levegőnek, a radioaktív sugárzásnak, az éghajlatnak.
A hévízi kúra időtartama 2-3 hét.

A hévízi tavat mint, természetes gyógytényezőt, ökológiai egységeknek kell tekinteni, amelynek elsődlegesen meghatározó eleme a tóvíz adott hidrofizikai, hidrokémiai és hidrobiológiai tulajdonsága, valamint a víz kölcsönhatása a tómedret képező iszapággyal és a környezet adott mikroklímájával. A hévízi kúra különleges sajátossága a szabad ég alatt, a nagy területű természetes tó langyos-meleg vízében a gyógyfürdőzés.

A hévízi tófürdő eredményességét a nyugtatólag ható környezet mellett a gyógytényezők együttes hatása idézi elő.

A hévízi kúra gyógyhatásai:
A tóban való fürdés és az itt alkalmazott kezelések a következő esetben javasoltak (indikáltak)
A hévízi fürdőkúra nem javasolt (kontraindikált) a következő esetekben
A hévízi terápia

A Hévízi-tó gyógyhatásával és a terápiával történő rövid ismerkedésünk után a tóban fürdőzőknek hadd adjunk végezetül néhány megszívlelendő jó tanácsot.